Káposzta
■ Pillangó hírek ■ Rólunk ■ Bemutatkozás ■ Munkamódszerünk ■ Munkatársaink ■ Együttműködő partnerek ■ Szakmai megjelenéseink ■ Média megjelenések ■ Történetünk ■ Kapcsolat ■ Pro Lecsó ■ Ismertető ■ Hejőkeresztúr ■ Hejő- Sajó ■  Pro Lecsó Részvétel Alapú Minőségbiztosítás ■ RUSDELA Projekt ■ Kutatás ■ Szegénységkutatás ■ Szegény cigányok, szegény Cserehát ■ A roma részvétel erősítése az EU-s programokban - Nemzetközi kutatás ■ Tedd jobbá ■ Elöl járók ■ Több mint zöldség ■ Szeretnéd szeretni a lencsét - E-könyv ■ Fenntartható Fejlesztési Célok Kártya ■ Korábbi programjaink ■ CICSERO ■ Privát Lecsó ■ Hejőszalonta ■ Bükkaranyos ■ Hogyan csatlakozhat? ■ Önkormányzatoknak ■ Civil és szakmai szervezeteknek ■ Hálózatépítés ■ Társadalmi befogadás ■ Települési mezőgazdaság ■ Támogatás ■ Egyéni támogatás ■ Vállalati felelősségvállalás ■ Önkéntes lehetőségek ■ Támogatóink ■ Hasznos dokumentumok ■ Tudástár ■ Tudástár tartalomjegyzék ■ Egészséges táplálkozás ■ Étkezési szokásaink környezeti és társadalmi vonatkozásai ■ Közösség alapú mezőgazdaság ■ Új gazdasági rendszerek ■ Alapanyagok ■ Receptek ■ Oktatás ■ Videótár ■ Beszámolók		Az itt bemutatott káposzták (fejeskáposzta, kelkáposzta, lilakáposzta) rendszertani helyüket tekintve a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartoznak. Azonos fajhoz tartoznak például a karfiollal és a karalábéval (ezek a Brassica oleracea faj különböző változatai), valamint közeli rokonságban állnak a retekkel, a mustárral, a repcével, amelyek szintén a káposztafélék családjába tartoznak. Bár eredetileg feltehetőleg a Földközi- tenger vidékéről származó kultúrnövény, széleskörű elterjedése a keltákhoz köthető, a káposztafélék latin elnevezése , a Brassica is feltehetően a kelta bresic, azaz káposzta szóból eredeztethető. Az európai nyelvekben elterjedt cabbage (angol), Kohl (német), caboche (francia) és káposzta elnevezések is a kelták kap- azaz fej szavából erednek, utalván a káposzta megjelenésére. Míg Európában már ie. 1000 évvel is népszerű volt, Ázsiában, Amerikában és Afrikában csak az elmúlt pár évszázadban terjedt el. A káposzta kiváló őszi- téli vitamin és rostforrásunk, magas B és C- vitamin tartalmának köszönhetően fontos szerepet tölt be a szezonális táplálkozásban. Érdemes megjegyezni, hogy a télire eltett savanyú káposzta, amennyiben nyersen kerül savanyításra, nagyrészt megtartja vitamintartalmát. A lilakáposzta emellett még magas antocianin tartalommal is rendelkezik, amely vegyületek hozzájárulhatnak az idegrendszer megfelelő működéséhez és gátolhatják a rákos sejtek kialakulását. A káposztafélék magas kalcium és magnéziumtartalmuk révén kiváló csonterősítők és jó hatással vannak a keringésre is. A fejeskáposzta talán legismertebb felhasználási módja a savanyítás, a savanyított levelek fogyaszthatók salátaként, de készülhet belőlük töltött káposzta, székelykáposzta, káposztaleves is. Nyersen legyalulva, enyhén besózva, ecetezve kiváló téli saláta készíthető belőle, jól illik hozzá a répa, az alma, a kömény. A lilakáposztát elsősorban párolva fogyasztjuk, szokásos kísérője a liba és kacsahúsnak. Szintén fogyasztható nyersen is vékonyra gyalulva. Jó kísérője a lilakáposztának a vörösbor, a szőlő, a mazsola, az alma és a dió. A kelkáposzta levelei előző két rokonához képest vékonyabbak, törékenyebbek, ezért annyira nem tárolható jól és gyorsabban meg is fő. A kelkáposztát érdemes csak pár percig főzni, így jön ki leginkább az íze, nyersen azonban kissé keserű lehet. Klasszikus téli főzelék vagy sűrű leves készíthető belőle, jól illik hozzá a krumpli, a kömény, a koriandermag. Káposztás receptek Káposzta krémleves Indiai káposzta Rakott kelkáposzta	káposzta   tél   ősz   kelkáposzta   fejeskáposzta   lilakáposzta
		Szólj hozzá!

© bffd.hu - Butterfly Development

Külföldről támogatott civil szervezet