Az emberi élet és az emberi tevékenységek minden formája a természetes erőforrásoktól, a Föld biológiai eltartóképességétől függ. A fenntarthatóság megvalósulása érdekében elengedhetetlen, hogy a természeti erőforrások felhasználásának mértéke ne haladja meg azok regenerációs képességét. Az ökológiai lábnyom indexet Mathis Wackernagel az 1990-es évek elején dolgozta ki azzal a céllal, hogy a bolygónk által nyújtott természeti erőforrásokat és azok felhasználásának mértékét számszerűsíteni tudjuk.
Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy egy egyén, egy termék vagy egy közösség igényei kielégítéséhez mekkora termőterület és vízterület szükséges. Mivel a gazdaság nemzetközileg működik, ezért a fogyasztás hatásai sem állnak meg az országhatárnál: az ökológiai lábnyom mértékegysége ezért a globális hektár (gha).Az ökológiai lábnyom megmutatja az élelmiszer és a rostanyagok előállításához szükséges terület, az épületekhez és utakhoz szükséges terület, és az életvitel során felszabaduló káros anyagok hatástalanításához szükséges terület nagyságát (például a felszabadul széndioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága). Az ökológiai lábnyom jól összevethető a Föld természetes önmegújító képességével is, azaz, hogy hány hektár termőföld áll rendelkezésre globálisan- így kimutatható, hogy egy egyén vagy egy közösség hány Földnyi területet igényelnének szükségleteik fenntartásához, ha mindenki úgy élne a Földön, mint ők.
Az 1970-es évek óta az emberiség több erőforrást használ évente, mint amit a Föld regenerálni képes, jelenleg 1,5 szer gyorsabban éljük fel az erőforrásokat, mint ahogy azok képesek regenerálódni. A magyar lakosság ökológiai lábnyoma 3 gha/ fő, ami európai viszonylatban igen alacsonynak mondható, azonban ha a Föld egész lakossága úgy élne, mint a magyar átlag, így is több, mint másfél bolygóra lenne szükség. Általánosságban elmondható, hogy a Föld szegényebb lakosai, az iparosodásban visszamaradt országok kisebb ökológiai lábnyommal rendelkeznek; a fejlettebb országokban az ökológiai lábnyom pedig nagyban függ az egyéni fogyasztási szokásoktól és a környezetvédelmi döntésektől.
Az erőforrásokon való túllövés, a túlhalászat, az erdőborítás csökkenése, az édesvízkészletek kimerítése, a károsanyag kibocsájtás növekedése olyan környezeti és társadalmi problémákhoz vezetnek, mint a globális klímaváltozás, a természeti sokféleség csökkenése és társadalmi feszültségek (éhezés, tömeges elvándorlás). A környezet eltartóképességén túllövő fogyasztás elsősorban a szegényebb néprétegeket érintik, akik az erőforráshiányból nem képesek kivásárolni magukat- mivel életmódjuk leginkább a természetes erőforrások elérhetőségére épít.
Az ökológiai kapacitás és a természeti erőforrások felhasználásának mértékének számszerűsítése felhívják a figyelmet az eddigi szokások megváltoztatásának szükségességére. A Global Footprint Network (Globális Lábnyom Hálózat) 2003-ban azzal a céllal jött létre, hogy felgyorsítsa és komoly tudományos alapokra helyezze az ökológiai lábnyom kutatását és segítséget nyújtsanak, hogy társadalmunk a Föld eltartó képességén belül képes legyen fennmaradni.
Források:
Wackernagel, Mathis, et al. "National natural capital accounting with the ecological footprint concept." Ecological economics 29.3 (1999): 375-390.
http://www.footprintnetwork.org
http://en.wikipedia.org/wiki/Ecological_Footprin
