Fekete retek
■ Pillangó hírek ■ Rólunk ■ Bemutatkozás ■ Munkamódszerünk ■ Munkatársaink ■ Együttműködő partnerek ■ Szakmai megjelenéseink ■ Média megjelenések ■ Történetünk ■ Kapcsolat ■ Pro Lecsó ■ Ismertető ■ Hejőkeresztúr ■ Hejő- Sajó ■  Pro Lecsó Részvétel Alapú Minőségbiztosítás ■ RUSDELA Projekt ■ Kutatás ■ Szegénységkutatás ■ Szegény cigányok, szegény Cserehát ■ A roma részvétel erősítése az EU-s programokban - Nemzetközi kutatás ■ Tedd jobbá ■ Elöl járók ■ Több mint zöldség ■ Szeretnéd szeretni a lencsét - E-könyv ■ Fenntartható Fejlesztési Célok Kártya ■ Korábbi programjaink ■ CICSERO ■ Privát Lecsó ■ Hejőszalonta ■ Bükkaranyos ■ Hogyan csatlakozhat? ■ Önkormányzatoknak ■ Civil és szakmai szervezeteknek ■ Hálózatépítés ■ Társadalmi befogadás ■ Települési mezőgazdaság ■ Támogatás ■ Egyéni támogatás ■ Vállalati felelősségvállalás ■ Önkéntes lehetőségek ■ Támogatóink ■ Hasznos dokumentumok ■ Tudástár ■ Tudástár tartalomjegyzék ■ Egészséges táplálkozás ■ Étkezési szokásaink környezeti és társadalmi vonatkozásai ■ Közösség alapú mezőgazdaság ■ Új gazdasági rendszerek ■ Alapanyagok ■ Receptek ■ Oktatás ■ Videótár ■ Beszámolók		A fekete retek ( Raphanus sativus var. niger) a Földközi- tenger keleti partvidékéről származó növény, amelyet bizonyos források szerint már az Egyiptomiak is nagyra becsültek. A fekete retek tipikus téli zöldségünk, a kora ősszel elvetett fekete retek egész télen folyamatosan felszedhető, a fagyos talajban sem megy tönkre. A múlt század közepéig egész Európában elterjedt téli zöldségféle volt, magas vitamintartalmának és egyéb kedvező élettani hatásai révén a népi gyógyászatban is fontos szerepet töltött be. Azóta a helyét átvették a kevésbé markáns ízű piros és fehér retkek, ezeknek azonban kedvező élettani hatásaik is gyengébbek. Az utóbbi években ismét felvirágzóban van a fekete retek, termelői piacokon egész télen hozzáférhető- manapság elsősorban Kelet- Európában és az Egyesült államokban fogyasztják. A fekete retek íze a többi retekhez hasonló, azoknál azonban markánsabb, gyakran a tormához hasonlóan csípős, kissé kesernyés. A húsa fehér, szálkás, kemény. Fogyasztható nyersen sózva, olajjal, ecettel; jól passzol a többi téli salátanövényhez,mint például a káposztafélék, a sárgarépa, a karalábé. Főzve is jó szolgálatot tesz, elsősorban a többi hagyományos leveszöldség mellett. Érdekes módon megpirítva, megsütve elveszti csípősségét, így a karalábéhoz hasonló íze lesz. Vásárláskor a kemény, hibátlan gumókat keressük, a zöldje nélkül a hűtőszekrényben akár 1-2 hétig is eláll. Fogyasztás előtt mindenképpen hámozzuk meg és ne együk magában, mert gyomorfájást okozhat. A népi gyógyászatban elsősorban a légúti rendszer egészségének megőrzésére és visszanyerésére használták; enyhíti a megfázásos tüneteket, mint a rekedtség és a köhögés. Csípősségét magas kén tartalma okozza, amely pozitívan hat az emésztőrendszer működésére, serkenti az epe működést. Magas vitamin és ásványi anyag tartalma révén immunerősítő hatása is ismert. Pajzsmirigy problémák és komolyabb gyomorproblémák (fekély, gyomorhurut, epekő) esetén fogyasztása nem ajánlott! Méregtelenítő, gyomorerősítő kúrákhoz a reszelt retek kipréselt levét fogyasztják napi 0,5-1 deciliter mennyiségben. Megfázáskor készíthetünk a fekete retekből házilag köhögés elleni és immunerősítő szirupot: egy nagyobb retket vágjunk félbe, vájjuk ki a közepét és töltsük meg mézzel. Egy nap után a retek jótékony vegyületei a mézbe oldódnak, ezt fogyasszuk a tünetek enyhítésére. A türelmetlenebbek a már fent említett reteklevet is elkeverhetik mézzel. Kapcsolódó receptek: Pikáns fehérbab fekete retek kence Káposztás fekete retek saláta	fekete retek
		Szólj hozzá!

© bffd.hu - Butterfly Development

Külföldről támogatott civil szervezet